Idézet – 2009.05.12.

„Nem az számít, hogy mit mondanak, mit tanítanak a gyermeknek. Csak az számít, hogy Önök maguk milyen emberek, hogy jók-e és megnyilvánulásaikban ezt a jóságot fejezik ki, vagy rosszindulatúak és haragos természetű­ek, és gesztusaikban ez tükröződik-e. Amit saját maguk tesznek, az a gyermek ben­sejében tovább él. És ez a lényeg. Az egész gyermek olyan, mint egyetlen érzékszerv, minden hatásra reagál, amit emberek váltanak ki belőle. Ezért fontos eloszlatni azt a tévhi­tet, hogy a gyermek értelmével tanulja meg, mi a jó és mi a rossz… hanem igenis tudnunk kell, hogy minden, amit az ember egy gyer­mek közelében tesz, az szervesen beépül a gyermek testébe, lelkébe, szellemébe. Hogy egész élete egészséges lesz-e vagy sem, attól függ, hogyan viselkednek a közelében. A haj­lamok és képességek, melyek kifejlődnek a gyermekben, mind attól függnek, milyen ma­gatartást lát maga körül.”
Rudolf Steiner