“Ez a legnehezebb manapság, ugye tudod?… Hogy hiányzik – nem is a szeretet – hanem a jóság. Ha valaki jó hozzánk, hirtelen melegünk lesz. Érezted már?… Hogy átsuhan rajtad valami megnevezhetetlenül kellemes érzés. Sőt, meg is lepődsz, hogy ilyesmi van még egyáltalán. Egy jó szó, egy jó tett – és szinte megszédülsz… Érezted már?”
Müller Péter
Idézet – 2010.01.21.
január 21, 2010 - 09:29 (Uncategorized)
Tags: hiányzik, jó érzés, jó szó, jó tett, jóság, Müller Péter, szeretet
Idézet – 2009.05.12.
május 12, 2009 - 14:38 (Uncategorized)
Tags: értelem, érzékszerv, belső, benső, egészséges, gesztus, gyermek, hajlam, harag, hatás, jó, jóság, képesség, környezet, lélek, lényeg, magatartás, rossz, Rudolf Steiner, szülő, szellem, tanár, tanítás, tanul, tévhit, test, tudás
„Nem az számít, hogy mit mondanak, mit tanítanak a gyermeknek. Csak az számít, hogy Önök maguk milyen emberek, hogy jók-e és megnyilvánulásaikban ezt a jóságot fejezik ki, vagy rosszindulatúak és haragos természetűek, és gesztusaikban ez tükröződik-e. Amit saját maguk tesznek, az a gyermek bensejében tovább él. És ez a lényeg. Az egész gyermek olyan, mint egyetlen érzékszerv, minden hatásra reagál, amit emberek váltanak ki belőle. Ezért fontos eloszlatni azt a tévhitet, hogy a gyermek értelmével tanulja meg, mi a jó és mi a rossz… hanem igenis tudnunk kell, hogy minden, amit az ember egy gyermek közelében tesz, az szervesen beépül a gyermek testébe, lelkébe, szellemébe. Hogy egész élete egészséges lesz-e vagy sem, attól függ, hogyan viselkednek a közelében. A hajlamok és képességek, melyek kifejlődnek a gyermekben, mind attól függnek, milyen magatartást lát maga körül.”
Rudolf Steiner
Minden napra 1 idézet – 2008.11.21.
november 21, 2008 - 12:06 (Uncategorized)
Tags: önzetlenség, ember, emberfölötti, empátia, Füves könyv, gyöngédség, hangsúly, jóság, márai sándor, megértés, rokonszenv, tapintat, tolerancia
“Mert van valami, ami több és értékesebb, mint a tudás, az értelem, igen, becsesebb, mint a jóság. Van egyfajta tapintat, ami az emberi teljesítmény felsőfoka. Az a fajta gyöngédség, mely láthatatlan, színtelen és íztelen, s mégis nélkülözhetetlen, mint fertőzéses, járványos vidéken a forralt víz, mely nélkül szomjan pusztul, vagy beteg lesz az ember. Az a tapintat és gyöngédség, mely, mint valamilyen csodálatos zenei hallás, örökké figyelmeztet egy embert, mi sok és mi kevés az emberi dolgokban, mit szabad és mi túlzás, mi fáj a másiknak és mi olyan jó, hogy ellenségünk lesz, ha megajándékozzuk vele és nem tudja meghálálni?
Ez a tapintat, mely nemcsak a megfelelő szavakat és hangsúlyt ismeri, hanem a hallgatás gyöngédségét is.
Vannak ritka emberek, akik tudják ezt. Akik a jóságot, mely mindig önzés is, párolták és nemesítették, s nem okoznak soha fájdalmat barátságukkal vagy rokonszenvükkel, nem terhesek közeledésükkel, nem mondanak soha egy szóval többet, mint amit a másik el tud viselni, s mintha külön, nagyon finom hallószerveik lennének, úgy neszelik, mi az, ami a másiknak fájhat? S mindig tudnak másról beszélni. S oly élesen hallanak mindent, ami veszélyes az emberek között, mint az elektromos hallgató fülek érzékelik a nagy magasságban, felhők között közeledő, láthatatlan ellenséges gépmadarakat. A tapintat és a gyöngédség emberfölöttien érzékel. Igen, e két képesség emberfölötti.”
Márai Sándor: Füves könyv