“A magány nehéz. Novemberben kinézni reggel a szürke derengésbe, kijönni a tornácra -, és nincs senki, senki. A hegyoldalon barna levelekre szürke köd telepszik. Ezt az érzést csak a legerősebb ellenméreggel lehet gyógyítani. Mi az? A tudat, hogy az ember egyedül át tudja élni a világ legnagyobb szépségeit, éspedig nem képzeletben, elégtételként, hanem, mint az örök egy, aki a legközelebb áll a mindenséghez. Az ember csak közösségben élhet boldogan, de csak a magányban lehet isten.”
Hamvas Béla: A magyar Hüperion – Hetedik levél (részlet)
Idézet – 2009.02.25.
február 25, 2009 - 05:37 (Uncategorized)
Tags: A magyar Hüperion, örök, egyedül, ellenméreg, ember, Hamvas Béla, Hetedik levél, Isten, köd, közösség, közel, magány, mindenség, szépség, tudat, világ