Amátirë

“A boldogság akkor létezik, ha az ember a jó és rossz fogalmaiban gondolkozik. Vagy azt lehet mondani, hogy ha nincs jó és nincs rossz, akkor nincs boldogság — ez egy álláspont. Vagy ha nincs jó és nincs rossz, az a boldogság. És én elképzelhetőnek tartom, hogy mindkettő érvényes legyen, különböző életekre vonatkoztatva. Az enyémben úgy látszik, hogy van jó, és van rossz, és amikor jó van, akkor azt boldogságnak nevezem. De ez megint úgy van, hogy megint én mondom azt, hogy jó, és akkor én mondom azt, hogy boldogság.

Én nem hiszem azt, hogy ha azt mondom, hogy van tiszta boldogság, akkor valaha boldog lehetek, tehát ha a teljesség fogalmával operálok, akkor. Az élettel szemben, én úgy gondolom, nem lehetnek elvárásai az embernek, hogy van egy idea, és akkor én azt megpróbálom elérni. Nekem nem tűnik természetesnek az, hogy így kivetítsem előre, hogy nekem elvárásaim legyenek, hogy én azt mondjam, hogy ez a boldogság, és akkor ezt keresem, sokkal természetesebbnek tűnik nekem az, hogy valami történik, és akkor azt mondom, hogy az a boldogság. Vannak előítéleteim persze, de nem mondom feltétlenül azt, hogy mosolyogj már, mert boldogtalan vagyok, és ha te mosolyogsz, akkor én boldog leszek tőle. Mégis, a boldogság akarása feltétlenül megvan bennem.

Aki dúskál a boldogságban, azért nem boldog, mert ő valami mást szeretne, mint ami van. Ha én azt mondanám, hogy milyen szép ez a szürke ég, vagy milyen jó, hogy na végre így is látom az arcod, nem csak az állandó vigyorod, ami engem boldogít, lehet, hogy akkor sokkal boldogabb volnék, de akkor megint visszajutunk oda, hogy a boldogtalanság egyik oka az állandó elégedetlenség, hogy mindig mást akarsz, mert van egy elképzelésed arról, hogy neked mi a jó, téged mi boldogít, és legyen szíves az élet azokat a pillanatokat nyújtani neked, mert ha nem, akkor baj van. Tulajdonképpen rákényszeríted az akaratod a körülményekre.

Különben ezen, hogy mi a boldogság — én őszintén bevallom –, soha nem gondolkoztam, azon sem gondolkodtam, hogy van-e isten vagy van-e halál, mi lesz utána. Vannak ilyen nagy kérdések, amikkel nem foglalkoztam.”
László Noémi