“Így hangzik Hermész Triszmegisztosz Smaragdtáblájának ismert mondata:
‘Ahogy fent, úgy lent.’
Ez a mondat – teljes mértékben megértve – rendkívül sűrített formában tartalmazza a sors minden törvényszerűségét. Azt jelenti: nincsenek okok, nincsenek vétkesek; csakis egyidejűség, szinkronicitás létezik. Valmi bekövetkezik, fent éppen úgy, mint lent.
Bővebb értelmezésben így is mondhatjuk:
‘Ahogy nagyban, úgy kicsiben.
Ahogy a világban, úgy az emberben.
Ahogy az emberben, úgy a világban.
Ahogy a részben, úgy az egészben.
Ahogy az egészben, úgy a részben.’Minden mindig mindenben megmutatkozik. Bárhova nézünk is a világban, mindenben megmutatkozik, hogy kik vagyunk.
Az ‘Én’ és a ‘Világ’ szerkezetét tekintve azonos. A világban csak azt találom meg, ami összhangban áll velem. Megszemléljük a világ egy apró részét, hogy azon keresztül bepillanthassunk belső világunkba. Megtanuljuk megfejteni a hasonlatok világát, azaz a világ történéseit. Minden fa, minden bokor, minden állat, minden ember, minden munkahely, minden betegség, minden helyzet, amelybe utunk során belekeveredünk egy-egy lehetőség önmagunk megismerésére. Valahányszor nem értünk valamit a világban, magunkat sem értjük.
A világ tükör, és mi magunk vagyunk, amit visszatükröz.
Csak saját magunkat és semmi mást.A bátrak újta ez, hisz szembesülnünk kell mindazzal, amit nem szeretünk a világban, tehát önmagunkban sem. Dönthetünk úgy, hogy elfordulunk tőle, de számíthatunk rá, hogy mindaddig felbukkan életünkben, míg azt nem mondjuk: igen, ez is én vagyok.
Legfontosabb feladatunk abban áll, hogy meglássuk önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk.
Hogy emberek legyünk.”
Kajtár Krisztina – Peter Orban írásaiból –
Idézet – 2010.03.28.
Március 28, 2010 at 05:00 (Uncategorized)
Tags: élet, én, önismeret, összhang, egész, ember, fent, Kajtár Krisztina, lent, Peter Orban, rész, Smaragdtábla, sors, tükör, Triszmegisztosz, világ
Idézet – 2010.01.22.
Január 22, 2010 at 08:00 (Uncategorized)
Tags: bánat, együtt, egyedül, ember, feladat, hit, sors, Tisza Kata, valóság
“Aki egyszer már veszített, úgy igazán, vérre menően, az nem könnyen kockáztat újra. Aki egyszer már adott, mindenestül, önmagából egy jókora darabot, az nem tékozol újra. Ha gyengülsz, magadra maradsz. Erőd még inkább elhagy. Erőddel pedig mosolyod, lényed. Lassan a többiek is. Mindenki a jóhoz tapadna. Félelmed pedig rád, az arcodra. Az utat mind egyedül járjuk. Legyünk páratlanul vagy párban: egyedül. Tudom, hogy fáj az egyedül. Fáj az együtt, mégis egyedül. Fáj az egyedül is együtt. Záródsz és záródsz, szorongásod a pajzsod, fegyvered. S ha szemed csukva, füled mellett megy el a dal is. Nem látsz színeket, nem érzel ízeket. Ott állsz magaddal szemben, és nem tudod, ki néz a tükörben. Ha elmentél már a legmélyebb mélységbe, rá kell jönnöd, hogy hit nélkül nem térhetsz vissza. Visszatalálhatsz magadhoz, önmagadon keresztül, de egy másik útvonalon, mint addig. Utólag hálás lehetsz veszteségeidért, hogy eljuttattak egy kevésbé szemfényvesztő valósághoz, azaz “a valósághoz”. Igen, igen, sorsunk van, feladatunk van. A bánattal is.”
Tisza Kata
Idézet – 2009.09.21.
Szeptember 21, 2009 at 11:19 (Uncategorized)
Tags: ember, igazság, márai sándor, sors
“Szeretném az igazságot leírni itt. Az igazsághoz úgy szoktatom magam, mint a nagybeteg az életveszélyes, keserű orvossághoz; talán megöl, de lehet, hogy segít; tulajdonképpen nincs mit vesztenem.
Az igazság, hogy lelki alkatomért, sorsom fordulásáért nem vádolhatok senkit.”
Márai Sándor
Idézet – 2009.07.10.
Július 10, 2009 at 06:22 (Uncategorized)
Tags: A kastély árnyékában, élet, egyetlen, erő, félelmetes, kimond, nem kellett volna, sors, szó, wass albert
“Félelmetes milyen ereje van néha egy szónak. Sorsokat sodor és életeket dönt.
Egyetlen szó, amit nem kellett volna kimondani.”
Wass Albert: A kastély árnyékában – részlet -
Idézet – 2009.03.30.
Március 30, 2009 at 08:10 (Uncategorized)
Tags: élet, Carl Gustav Jung, ember, jó, rossz, sors, személyiség, tett
“A személyiség az élet folyamán fejlődik ki, nehezen vagy egyáltalán nem magyarázható csírafelépítményekből, és csak amit teszünk, az mutatja majd meg, kik vagyunk. Olyanok vagyunk, mint a nap, amely táplálja a föld életét, és mindenféle szépet, különöset és rosszat csalogat elő; olyanok vagyunk, mint az anyák, akik ismeretlen boldogságot és szenvedést hordoznak méhükben. Eleinte nem tudjuk, milyen építő vagy gonosz tettek, milyen sors, milyen jó vagy rossz készülődik bennünk; csak az ősz mutatja meg, mit nemzett a tavasz, és csupán este lesz világos, mit kezdett el a reggel.”
Carl Gustav Jung
Idézet – 2009.03.21.
Március 22, 2009 at 08:15 (Uncategorized)
Tags: élet, ember, Jaroslav Hašek, jó, kevés, realitás, rossz, sok, sors, valóság, véletlen
“Nem szabad hinni a véletlenben, jobb, ha reggel és este is felpofozzuk magunkat, hogy el ne felejtsük, hogy az óvatosság sohase fölösleges, és hogy jóból is megárt a sok.”
Jaroslav Hašek
Idézet – 2009.03.15.
Március 15, 2009 at 18:20 (Uncategorized)
Tags: önismeret, önmaga, Dualizmus, ember, hit, Kaukazus, remény, sors, túlélni
“Minden éjszakából
vezetnek ki zarándok utak,
minden ember arra képes,
amit magának felmutat,
de meg kell jelölnöd majd
egyszer demarkációs pontokat
és ütve fúrnod kell majd
mélyre magadba, hogy megmaradj,
de ne kövesd a sorsodat
meg kell állnod és hetedszer
ne kövesd a sorsodat.”
Kaukazus: Dualizmus – részlet -
Idézet – 2009.01.11.
Január 11, 2009 at 19:26 (Uncategorized)
Tags: érezd, írányít, önmagad, bizalom, döntés, feladat, hinni, Isten, jog, márai sándor, segítség, sors, válság
“Mikor Istenre bízom a sorsom, érzem, hogy Isten nem ad föltétlen jogot ehhez. Hinnem kell benne, hogy “madárka tolla se hull ki” az Ő akarata nélkül, de nincs jogom vaksi bizalommal mindent az Ő kezébe tenni le; Isten reám bízta, hogy csináljam és igazítsam a sorsom. S csak, ha vállalom ezt a feladatot, akkor segít. A tunyák és a gyávák, akik bólogatva és hümmögve, Istenre bíznak mindent: a válságos pillanatban Isten szava nélkül maradnak.”
Márai Sándor
Minden napra 1 idézet – 2008.12.11.
December 11, 2008 at 07:41 (Uncategorized)
Tags: bánat, békesség, biztonság, elbújj, ember, erő, menekülés, pillanat, sors, szomorúság, végzet, vigasz, világ, világ vége
“A Föld hatalmas. Elég nagy ahhoz, hogy azt hidd, elrejtőzhetsz bármi elől. A végzet elől. Isten elől. De csak abban az esetben, ha találsz egy elég távoli helyet. Tehát elmenekülsz. A világ végére. Ahol minden megint biztonságos, nyugodt és barátságos. Az vigaszt nyújtó sós szellő. A békesség érzete, a hátrahagyott veszély okán. A szomorúság érzete. És egy pillanatra talán… azt hiszed, hogy megmenekültél. Elmenekülhetsz messzire. Megteheted a kis óvintézkedéseidet. De tényleg sikerült elmenekülnöd? Sikerül valaha is? Vagy az igazság az, hogy nincs ahhoz erőd és ravaszságod, hogy elbújj a sors elől. De nem a világ kicsi, hanem te vagy az. És a sors bárhol rád talál.”
Heroes c. sorozat 8.rész
Minden napra 1 idézet – 2008.09.25.
Szeptember 25, 2008 at 06:57 (Uncategorized)
Tags: élet, újrakezdés, betegség, Carl Gustav Jung, ember, igazság, kitartás, kudarc, sors, világ
“Csak a betegség után értettem meg, milyen fontos, hogy igent mondjunk a tulajdon sorsunkra. Mert ilyen módon jön létre egy olyan én, amely akkor sem vall kudarcot, hogyha fölfoghatatlan dolog történik vele. Olyan én, amelyik kitart, elviseli az igazságot és megbirkózik a világgal meg a sorssal. Akkor még a vereségből is győzelem kovácsolható. Semmi sem kuszálódik össze – sem kint, sem bent; a tulajdon folytonosságunk ugyanis helyt állt az élet és az idő áradatával szemben. De ez csakis akkor történik így, ha az ember nem avatkozik bele tolakodóan a sors terveibe.”
Carl Gustav Jung