“Mindig váltani az élet ritmusát. Tudatosan és figyelmesen cserélni munkát és pihenést, koplalást és bőséget, józanságot és mámort, igen, még gondot és örömet is; tudatosan felállani az élet terített asztala mellől, mikor legjobban esik a bőség, tudatosan bekapcsolni gondokat és feladatokat, melyeknek nevelő erejük van. Nem elbízni magad semmiféle helyzetben.
Mindennek alján az isteni gondolat van, a szellem, mely kormányozza a világot: s ez a szellem nem tűr semmiféle magabiztos kedvtelést, önhitt elégedettséget, pislogó és lusta kielégülést. Mindig alakulni s változtatni, odasimulni és áldozni valamit, mindig adni, amikor kapsz, mindig továbbadni, amit szereztél, így vagy úgy… Csak nem „biztonságban” élni. Mindig várni a vihart és a tűzvészt. S ha beköszönt a vihar és a tűzvész, nem csodálkozni és nem sopánkodni.
Nyugodtan mondani: ‘Itt van.’ S oltani és védekezni.”
Márai Sándor: Az élet ritmusáról
Idézet – 2010.04.18.
Április 18, 2010 at 05:30 (Uncategorized)
Tags: az élet ritmusa, egyensúly, ellentétek, jó, márai sándor, minden kell, rossz
Idézet – 2009.07.31.
Július 31, 2009 at 18:27 (Uncategorized)
Tags: arányok, önmaga, ember, Feltámadás, jó, rossz, Tolsztoj
“A legelterjedtebb és legáltalánosabb tévhitek egyike, hogy mindenkinek megvannak a maga sajátságai; van jó és rossz ember, okos és buta, erélyes és tehetetlen és a többi. Az emberek nem ilyenek. Annyit bárkiről állíthatunk, hogy többször jó, mint rossz, többször okos, mint buta, többször erélyes, mint tehetetlen vagy megfordítva; de nem lehet igaz, hogy az egyik emberről azt állítjuk, hogy jó vagy okos, a másikról pedig, hogy gonosz vagy ostoba. Pedig többnyire így osztjuk föl az embereket, s ez merőben téves. Az emberek olyanok, mint a folyók: a víz mindegyikben víz, egy és ugyanaz, de mindegyik folyó az egyik helyen keskeny, a másikon sebes, hol széles, hol csendes, hol tiszta, hol hideg, hol zavaros, hol langyos. Ugyanígy van az emberekkel is. Mindenki magában hordja az összes emberi tulajdonságok csíráit, néha az egyik nyilvánul meg benne, néha a másik, s olykor egyáltalán nem hasonlít önmagához, holott ugyanakkor mégiscsak önmaga marad.”
Tolsztoj: Feltámadás – részlet -
Idézet – 2009.07.22.
Július 22, 2009 at 09:31 (Uncategorized)
Tags: akarat, élet, élmény, öröm, boldogság, elképzelés, ember, idea, jó, kérdés, körülmény, László Noémi, rossz, természetes, valóság
“A boldogság akkor létezik, ha az ember a jó és rossz fogalmaiban gondolkozik. Vagy azt lehet mondani, hogy ha nincs jó és nincs rossz, akkor nincs boldogság — ez egy álláspont. Vagy ha nincs jó és nincs rossz, az a boldogság. És én elképzelhetőnek tartom, hogy mindkettő érvényes legyen, különböző életekre vonatkoztatva. Az enyémben úgy látszik, hogy van jó, és van rossz, és amikor jó van, akkor azt boldogságnak nevezem. De ez megint úgy van, hogy megint én mondom azt, hogy jó, és akkor én mondom azt, hogy boldogság.
Én nem hiszem azt, hogy ha azt mondom, hogy van tiszta boldogság, akkor valaha boldog lehetek, tehát ha a teljesség fogalmával operálok, akkor. Az élettel szemben, én úgy gondolom, nem lehetnek elvárásai az embernek, hogy van egy idea, és akkor én azt megpróbálom elérni. Nekem nem tűnik természetesnek az, hogy így kivetítsem előre, hogy nekem elvárásaim legyenek, hogy én azt mondjam, hogy ez a boldogság, és akkor ezt keresem, sokkal természetesebbnek tűnik nekem az, hogy valami történik, és akkor azt mondom, hogy az a boldogság. Vannak előítéleteim persze, de nem mondom feltétlenül azt, hogy mosolyogj már, mert boldogtalan vagyok, és ha te mosolyogsz, akkor én boldog leszek tőle. Mégis, a boldogság akarása feltétlenül megvan bennem.
Aki dúskál a boldogságban, azért nem boldog, mert ő valami mást szeretne, mint ami van. Ha én azt mondanám, hogy milyen szép ez a szürke ég, vagy milyen jó, hogy na végre így is látom az arcod, nem csak az állandó vigyorod, ami engem boldogít, lehet, hogy akkor sokkal boldogabb volnék, de akkor megint visszajutunk oda, hogy a boldogtalanság egyik oka az állandó elégedetlenség, hogy mindig mást akarsz, mert van egy elképzelésed arról, hogy neked mi a jó, téged mi boldogít, és legyen szíves az élet azokat a pillanatokat nyújtani neked, mert ha nem, akkor baj van. Tulajdonképpen rákényszeríted az akaratod a körülményekre.
Különben ezen, hogy mi a boldogság — én őszintén bevallom –, soha nem gondolkoztam, azon sem gondolkodtam, hogy van-e isten vagy van-e halál, mi lesz utána. Vannak ilyen nagy kérdések, amikkel nem foglalkoztam.”
László Noémi
Idézet – 2009.06.04.
Június 4, 2009 at 08:34 (Uncategorized)
Tags: ad, ára van, élet, bírsz-e, elvesz, gondolat, jó, kóstolgat, még, rossz, Schäffer Erzsébet, többet, terhek
“Kóstolgat az élet minket, gondoltál már erre? Hoz rengeteg jót, de mindig valami nagy árat fizetsz. Olyan terheket ró rád, meggebedsz. Aztán megint ad. Elvesz, ad. Néha azt érzem, figyeli, mit bírsz még…?”
Schäffer Erzsébet
Idézet – 2009.05.29.
Május 29, 2009 at 00:00 (Uncategorized)
Tags: anyám, élet, ígéret, döccenő, félelem, fegyelem, harmónia, hétfő, jó, józanul, kedd, megtanul, nevelés, rossz, sirat, Szabó Magda, terv
“Senki sem ígérte, hogy az élet harmonikus döccenő nélküli. Anyám azt mondta egyet tanulj meg: Hétfőn hétfő, kedden kedd. Egyik sem ikertestvér. Hogy mit hoz a kedd azt ne kezdd el siratni félelmedben hétfőn. Hogy mit adhat a kedd, azt ne tervezd hétfőn. Hátha nem hozza be. Az egyik nap ilyen, a másik olyan. Egyetlen egyet kell megjegyezni, ha harmonikusan élni akarsz. Ha jót hoz, akkor józanul viseld, hogy most örömöd van. Józanul és fegyelemmel. És ha baj van, azt is viseld józanul és fegyelemmel. Engem erre neveltek.”
Szabó Magda
Idézet – 2009.05.12.
Május 12, 2009 at 14:38 (Uncategorized)
Tags: értelem, érzékszerv, belső, benső, egészséges, gesztus, gyermek, hajlam, harag, hatás, jó, jóság, képesség, környezet, lélek, lényeg, magatartás, rossz, Rudolf Steiner, szülő, szellem, tanár, tanítás, tanul, tévhit, test, tudás
„Nem az számít, hogy mit mondanak, mit tanítanak a gyermeknek. Csak az számít, hogy Önök maguk milyen emberek, hogy jók-e és megnyilvánulásaikban ezt a jóságot fejezik ki, vagy rosszindulatúak és haragos természetűek, és gesztusaikban ez tükröződik-e. Amit saját maguk tesznek, az a gyermek bensejében tovább él. És ez a lényeg. Az egész gyermek olyan, mint egyetlen érzékszerv, minden hatásra reagál, amit emberek váltanak ki belőle. Ezért fontos eloszlatni azt a tévhitet, hogy a gyermek értelmével tanulja meg, mi a jó és mi a rossz… hanem igenis tudnunk kell, hogy minden, amit az ember egy gyermek közelében tesz, az szervesen beépül a gyermek testébe, lelkébe, szellemébe. Hogy egész élete egészséges lesz-e vagy sem, attól függ, hogyan viselkednek a közelében. A hajlamok és képességek, melyek kifejlődnek a gyermekben, mind attól függnek, milyen magatartást lát maga körül.”
Rudolf Steiner
Idézet – 2009.04.21.
Április 21, 2009 at 08:18 (Uncategorized)
Tags: élet, ígéret, ember, házasság, Hölgyválasz, jó, romantika, rossz, sezrelem, szemtanú, titok
“- Maga szerint az emberek miért házasodnak?
- Szerelemből.
- Nem.
- Nahát, pedig romantikus alkatnak gondoltam. Akkor miért?
- Mert kell hogy legyen szemtanúja az életünknek. Egy milliárd ember él ezen a bolygón – ugyan mit számít egyetlen élet. De a házasságban ígéretet teszünk, hogy mindenre odafigyelünk: a jóra, a rosszra, a szörnyűségekre, a csip-csup dolgokra. Mindenre, mindig, mindenhol. Azt mondjuk: az életed nem marad észrevétlen, mert én észreveszem. Az életed nem marad titokban, mert én tanúja leszek.”
Részlet a ‘Hölgyválasz’ című filmből
Idézet – 2009.03.30.
Március 30, 2009 at 08:10 (Uncategorized)
Tags: élet, Carl Gustav Jung, ember, jó, rossz, sors, személyiség, tett
“A személyiség az élet folyamán fejlődik ki, nehezen vagy egyáltalán nem magyarázható csírafelépítményekből, és csak amit teszünk, az mutatja majd meg, kik vagyunk. Olyanok vagyunk, mint a nap, amely táplálja a föld életét, és mindenféle szépet, különöset és rosszat csalogat elő; olyanok vagyunk, mint az anyák, akik ismeretlen boldogságot és szenvedést hordoznak méhükben. Eleinte nem tudjuk, milyen építő vagy gonosz tettek, milyen sors, milyen jó vagy rossz készülődik bennünk; csak az ősz mutatja meg, mit nemzett a tavasz, és csupán este lesz világos, mit kezdett el a reggel.”
Carl Gustav Jung
Idézet – 2009.03.21.
Március 22, 2009 at 08:15 (Uncategorized)
Tags: élet, ember, Jaroslav Hašek, jó, kevés, realitás, rossz, sok, sors, valóság, véletlen
“Nem szabad hinni a véletlenben, jobb, ha reggel és este is felpofozzuk magunkat, hogy el ne felejtsük, hogy az óvatosság sohase fölösleges, és hogy jóból is megárt a sok.”
Jaroslav Hašek
Idézet – 2009.03.04.
Március 4, 2009 at 15:32 (Uncategorized)
Tags: A lét elviselhetetlen könnyűsége, ítélet, út, fájdalom, helyes, helytelen, jó, lemondás, mások, Milan Kundera, rossz, saját
“Soha nem ítélhetjük meg mások életét. Mindenki csak a maga fájdalmait és lemondásait ismeri. Lehet, hogy úgy érzed, jó úton jársz, de soha ne gondold, hogy ez az egyetlen helyes út.”
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége – részlet -