Amátirë

“Az élet tiszteletével kezdődik a sokat és üres frázisként emlegetett igazi szeretet. A családi szeretet is. S ennek alapja az öröm, hogy a másik a világon van, és hogy találkozhattunk. S ennek az érzésnek a másik alapja az öröm, hogy én is a világon vagyok, engem is lehet szeretni, s hogy a találkozásunk erről is szól.”

“Maga a döntés, a választás aktusa, az ehhez szükséges elszántság és bátorság lelkileg összetart, mint abroncs a hordók dongáit. És maga a választás, ami magában hordja a következmények kiszámíthatatlanságát, az élet kalandját, a “legyen, aminek lennie kell”- attitűdöt, tehát az odatárulkozást a holnapnak.”

“Van egy régi legenda, amely szerint egy fehér és egy fekete angyal kerülgeti a Földet, és figyelik, hallják, hogy az emberek mit mondanak, gondolnak. Ha valaki jól állítja be magát, jót vár, jót remél, akkor a fehér angyal azt mondja, hogy “úgy legyen”. És a fekete angyal köteles erre rámondani, hogy ámen. Ha viszont valaki rosszul állítja be magát, szomorú, keserű, akkor a fekete angyal mondja azt, hogy “úgy legyen”. És a fehér angyal köteles rámondani azt, hogy ámen. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a hívő, az optimista, a jóra készülő emberek dolgai általában jobban sikerülnek, mint a keserű, pesszimista és rosszat váró emberekéi. Ez nagyon szép legenda, amely megmaradt bennem. Vigyázni kell, hogy mikor száll el fölöttünk a két angyal. Csakugyan hiszek abban, hogy az egyik legfontosabb dolog a bizalom.”
Popper Péter
(1933-2010)
Nyugodjék békében.

2010. január 12-én egy neki feltett kérdés és a ráadott válasz:

Igen tisztelt Popper Péter!

Idős ember vagyok, valaha vallásos  voltam. Azt gondolom, hogy az embereknek megnyugvást ad, ha arra számíthatnak, hogy halál után is van valami, tehát hogy nem szűnik meg teljesen az életük, csak más formában folytatódik. Nehéz azt ép ésszel felérni, hogy ez az egész élet egyszer csak semmivé lesz, és mások élete úgy folytatódik, mintha én nem is lettem volna soha. Családom, gyermekeim nincsenek, tehát még abban sem reménykedhetek, hogy valaki által megmarad valami belőlem. Nem sok nyomot hagyok a világban, de szeretnék újra hinni – istenben vagy valamiben, ez talán feloldaná a depressziómat. Az ön könyvei furcsa módon a kételkedést, másrészt a reményt is felébresztik bennem: lehet, hogy mégsem felesleges az emberek élete? Szeretem olvasni a könyveit, rezignált nyugalmat érzek ki belőlük, örülnék, ha arról is írna, hogyan békéljen meg az ember az elmúlással.

Tisztelettel köszönti:
Tóth Miklós

—————————-

Tisztelt Tóth Miklós úr,

nagyon nehezeket kérdez. Ezekre a kérdésekre sok százezer éve várunk választ. Tudja, én egy darabig Indiában éltem, és ez sok mindent rendbe tett bennem.  Elfogadtam, hogy a mai szellemi színvonalunkon, a születésünktől a halálunkig tartó idő a miénk. Először ebben kellene jól tájékozódnunk. Mint ahogy a gyerek is először az alapműveleteket tanulja meg. De ez nem jelenti azt, hogy nincs magasabb matematika. Nem vagyok buddhista, de Buddha is azt tanítja, hogy egyelőre ne foglalkozzunk azzal, hogy mi volt velünk a születésünk előtt, mi lesz velünk a haláliunk után? Elég, ha rendes emberek vagyunk.
A magam részéről, a szó jó értelmében kételkedő vagyok. Ez nem azt jelenti, hogy semmiben sem hiszek, hanem, hogy mindent lehetségesnek tartok. A reinkarnációt is. Sőt ebből értettem meg, hogy fejlődési úton vagyunk. Amelyen persze rontani is lehet. Nagyon abszurdnak éreztem, hogy 70-80 földi év után örök pokoli tűz, vagy mennyei fényesség várhat ránk. Ilyen aránytalanságok nincsenek sem a természeti, sem a szellemi világban.Még azt is szeretném elmondani, hogy nincs hit, kételkedés nélkül. Az csak fanatizmus, ami mindig erőszakossá válik. Egyszer Lutherhez elment egy fiatal pap, mondván, hogy sokszor ő sem hisz abban, amit prédikál. Luther felnézett az égre: „Hála neked Uram! Azt hittem, csak én vagyok ezzel így.”Nem vagyok pap, nem akarom Magát vigasztalni.
De nagyon szerettem egy gyakori sírfeliratot Indiában:
„Volt, tehát van. Van, tehát lesz.”

Üdvözlettel
Popper Péter