Idézet – 2010.04.04.

“Ha a szülő üzleti befektetésnek tekinti a gyereknevelést, a legnagyobb mértékben pórul jár. Ha úgy gondolja, hogy minél több gyereket nevel, mint a malacnevelésből, meglesz idővel az a haszna, hogy mikorra erői elmúlnak s maga szorul eltartásra, akkor a gyermekek… Vagy pláne, hogy a gyermekei erőtartalékát akarja a maga céljaira felhasználni, ha majd megnőnek? Vagy csak az is, ha bármiképpen, nemcsak üzletileg, tehát nem pénzben kifejezhető módon, de érzelmileg akar hasznot, például ideái tovább plántálásában, vágyálmainak kiélésében – akkor is a legnagyobb mértékben pórul jár. (…) A gyerek mindennap kifizeti saját magát. A szülő egy főkönyvi lapot tart a gyermeke számára: egyik oldalon beírja, amit ráköltött s amit rápazarolt, a másik oldalon felrója, mit vár ezért viszonzásul. Az én tanácsom az, s én amennyire emberileg lehetséges, ezt végre is hajtottam: a szülő mindennap zárja le a számadást, írja be egyenlegül, hogy: van gyermeke. Ez az öröm mindent ki kell, hogy fizessen.”
Móricz Zsigmond

Idézet – 2010.03.11.

“A kapcsolatok célja nem az, hogy általuk rálelj a teljességre, hanem hogy általuk megoszd a teljességedet másokkal. Nem az, hogy felleld az örömöt, hanem hogy megoszd az örömödet. Nem az, hogy megtaláld a boldogságot, hanem hogy megoszd a boldogságodat.”
Neale Donald Walsch

Idézet – 2010.03.07.

“Azt szeretem a rajzolásban, hogy amikor rajzolsz, olyan, mintha az egész világ megszűnne létezni körülötted. Csak te vagy, a papírlap, meg a ceruza, esetleg még a halk klasszikus zene a háttérben, vagy ilyesmi, de igazából azt nem is hallod, mert annyira belemerülsz abba, amit csinálsz. Amikor rajzolsz, nem érzékeled az idő múlását, sem azt, ami körülötted történik. Mikor igazán jól megy a rajzolás, megeshet, hogy leülsz egykor, fel sem nézel egészen ötig, és még csak fogalmad sincs, hogy mennyi idő telt el, amíg valaki fel nem hívja rá a figyelmedet, annyira magával ragad, amit alkotsz. Amikor rajzolsz, akkor a saját világodba kerülsz, a saját alkotásodba. És nincs annál jobb világ, mint amit te alkottál magadnak.”
Meg Cabot

Idézet – 2010.02.04.

“Az aggodalom nem képes megóvni bennünket a holnapi szomorúságtól, de meg tud fosztani minket a mai nap élvezetétől.”
James Kurtz/Charles Spurgeon

Idézet – 2009.09.18.

“Végek. Vannak emberek, akiknek a szíve helyén csak egy istenverte kalapálás van, ha boldogok, ilyenkor képes volna elárasztani a világot. De iszonyatosan égetve szakad szét elemeire, porlad el, hűl el, szűnik meg, erősödik ki, ha fáj. Kimarva, kilúgozva. A fájó fájdalom lassú, csak csörgedezik, szivárogva higanyként kúszik mélyre benned. Az öröm ezzel szemben villanásszerűen hasít beléd. A fájdalom azonban elnyújtva adagolja dózisát, mígnem megkövesedik, megáll a jól becélzott helyén, ott aztán összecsomósodik, megkeményedik és beleég. A boldogság azonnal képes maximumon hatni, és azonnal meg is tud szűnni. A kín nem. Az hosszan-hosszan egyre lila foltosabb, szikrázón kínzó nyugtalanság, és elmúlása is igen lassú. Ha van ilyen egyáltalán. Én úgy vélem, nincs. Ami volt, sosem múlik el. Semmilyen formában. Ami volt, van. Mindig van. Magadban hordozod. Beléd épül, hat rád, tudva-tudattalanul, épít, leépít. Megváltoztat, érlel, szétszed, összerak. Minden törés megtörés. Majd gyász.”
Tisza Kata

Idézet – 2009.08.30.

“A szeretet két ember között azt jelenti, hogy a másik öröme, jó érzései [...]) fontosabb, mint az enyém. A szeretet lemondást jelent az önző, egocentrikus életvitelről. A szeretet szívesen vállalt áldozatokkal jár utólagos számlabenyújtások, megbánások nélkül.
[...]egyszerűbben: a szeretet annak az öröme, hogy a másik a világon van.”
Popper Péter

Idézet – 2009.08.20.

“A fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a lélek állapota: Az akarat- és képzelőerő, az érzelem intenzitása, a jókedv és kalandvágy győzelme a lustaságon… Gondok, kétségek, az önbizalom hiánya, reménytelenség: mind hosszú évek, melyek nemcsak a testet húzzák le a föld porába, hanem a lelket is. Az ember – akár tizenhat éves, akár hatvan – csodára szomjazik, elámul a csillagok örökkévalóságán, a dolgok szépségén: nem fél a kockázattól, gyermeki kíváncsisággal várja, mi lesz holnap, szabadon örül mindennek… Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet.”
Albert Schweitzer

Idézet – 2009.07.26.

“Igen, van öröm, beteljesedés, és vannak társak – de a lélek magányossága, a maga rémisztő tudatosságával, iszonyú és leírhatatlan.”
Sylvia Plath

Idézet – 2009.07.22.

“A boldogság akkor létezik, ha az ember a jó és rossz fogalmaiban gondolkozik. Vagy azt lehet mondani, hogy ha nincs jó és nincs rossz, akkor nincs boldogság — ez egy álláspont. Vagy ha nincs jó és nincs rossz, az a boldogság. És én elképzelhetőnek tartom, hogy mindkettő érvényes legyen, különböző életekre vonatkoztatva. Az enyémben úgy látszik, hogy van jó, és van rossz, és amikor jó van, akkor azt boldogságnak nevezem. De ez megint úgy van, hogy megint én mondom azt, hogy jó, és akkor én mondom azt, hogy boldogság.

Én nem hiszem azt, hogy ha azt mondom, hogy van tiszta boldogság, akkor valaha boldog lehetek, tehát ha a teljesség fogalmával operálok, akkor. Az élettel szemben, én úgy gondolom, nem lehetnek elvárásai az embernek, hogy van egy idea, és akkor én azt megpróbálom elérni. Nekem nem tűnik természetesnek az, hogy így kivetítsem előre, hogy nekem elvárásaim legyenek, hogy én azt mondjam, hogy ez a boldogság, és akkor ezt keresem, sokkal természetesebbnek tűnik nekem az, hogy valami történik, és akkor azt mondom, hogy az a boldogság. Vannak előítéleteim persze, de nem mondom feltétlenül azt, hogy mosolyogj már, mert boldogtalan vagyok, és ha te mosolyogsz, akkor én boldog leszek tőle. Mégis, a boldogság akarása feltétlenül megvan bennem.

Aki dúskál a boldogságban, azért nem boldog, mert ő valami mást szeretne, mint ami van. Ha én azt mondanám, hogy milyen szép ez a szürke ég, vagy milyen jó, hogy na végre így is látom az arcod, nem csak az állandó vigyorod, ami engem boldogít, lehet, hogy akkor sokkal boldogabb volnék, de akkor megint visszajutunk oda, hogy a boldogtalanság egyik oka az állandó elégedetlenség, hogy mindig mást akarsz, mert van egy elképzelésed arról, hogy neked mi a jó, téged mi boldogít, és legyen szíves az élet azokat a pillanatokat nyújtani neked, mert ha nem, akkor baj van. Tulajdonképpen rákényszeríted az akaratod a körülményekre.

Különben ezen, hogy mi a boldogság — én őszintén bevallom –, soha nem gondolkoztam, azon sem gondolkodtam, hogy van-e isten vagy van-e halál, mi lesz utána. Vannak ilyen nagy kérdések, amikkel nem foglalkoztam.”
László Noémi

Idézet – 2009.03.19.

“El kell fogadnod a szívedben zajló változásokat, éppúgy, ahogy elfogadod az évszakok váltakozását is. S ha egyszer szívedbe költözik a tél, próbáld derűs nyugalommal kiböjtölni a tavaszt.”
Hemingway

« Régebbi bejegyzések

Follow

Get every new post delivered to your Inbox.