“Ne menj a romok közé! Ne töprengj azon, hogy alakíthattad volna-e másképp a múltadat. Legfőbb lelki erőd csak a megtörténtek vállalása lehet. Fogadd el, hogy ami történt veled, amit cselekedtél, az a törvényed. Ezért űzz messze magadtól minden megbánást, bűntudatot, lelkiismeret-furdalást, minden olyan belső történést, szégyent, ami megaláz.”
Popper Péter
Idézet – 2009.09.12.
Szeptember 12, 2009 at 15:19 (Uncategorized)
Tags: bűntudat, ember, fogadd el, lelkiismeret, múlt, megaláz, Popper Péter
Idézet – 2009.05.31.
Május 31, 2009 at 17:28 (Uncategorized)
Tags: élmény, csalódás, cselekedet, elutasít, ember, független, győzelem, hozzáállás, jóslás, jövő, jelen, kudarc, ma, múlt, megoldás, rémkép, remény, siker, tapasztalat, tettek, világ, viselkedés, viszon
“A kudarcok és csalódások a világhoz való viszonyunk megélése. Ha a jövőt, valami tőlünk függetlenül létező valaminek gondoljuk, akkor reménykedhetünk abban, hogy ez vagy az sikerülni fog. Aztán ha mégsem, akkor kudarcként éljük meg, és csalódunk. Aztán ez az élmény múlttá válik, és újabb bizonyságul fog szolgálni arra, hogy többet ne reménykedjünk a jövőben. De ha csak a jelenben gondolkodunk, ha elutasítjuk a determináltság és a predesztináltság hamis rémképeit, és hiszünk abban, hogy a siker, a megoldás, a győzelem csak megfelelő viselkedéses algoritmus kérdése, akkor mindegy mi történt velünk a múltban, mindegy mi jósolnak mások a jövőre nézve. A jövő az, amivé tesszük. Nincs többé kudarc és csalódás, mert csupán cselekedeteinkből leszűrt tapasztalat létezik, melynek érvényességi köre csak az itt és a most.”
(?)
Idézet – 2009.03.16.
Március 16, 2009 at 09:23 (Uncategorized)
Tags: a másik, érzelem, beletörődés, csalódás, ember, emlék, fáj, fájdalom, márai sándor, múlt, megnyugvás, nincs, szerelem, veszteség
“Tudod, az ember felébred éjjel és levegő után kapkod… Kinyújtja kezét a sötétben, és egy kezet keres. Nem bírja megérteni, hogy a másik nincs többé, nincs a közelben, a szomszéd házban vagy utcában. Hiába megy az utcán, a másik nem jöhet vele szemközt. (…) Ebben a kancsi, delejes, mágikus állapotban, a várakozó és nélkülöző szerelmesek lelki állapotában van valami a hipnotizáltak önkívületéből; olyan a pillantásuk is, mint a betegeké, akik ájult-tikkadt pillantással, lassú szempillafelvetéssel, a delejes álomból ébrednek. Ezek nem látnak mást a világból, csak egy arcot, nem hallanak mást, csak egy nevet. De egy napon felébrednek. Körülnéznek, szemük dörzsölik. Már nemcsak azt az arcot látják… pontosabban, azt az arcot is látják, de homályosan. Különös érzés ez. Amit tegnap még nem lehetett elviselni, úgy fájt és égetett, ma nem fáj többé.
Ülsz egy padon és nyugodt vagy.”
Márai Sándor
Idézet – 2009.02.12.
Február 12, 2009 at 16:19 (Uncategorized)
Tags: önmagunk, elveszett, esély, falak, idő, múlt, nincs menekvés, remények, személyiség, tragédia, visszatérés
“Az idő folyama falak közé zár minket, melyek nem téglából, hanem elveszett reményekből és szunnyadó tragédiákból épülnek fel. Mekkora lenne, ha esélyt kaphatnánk visszatérni! Hatalmas! Mert nemcsak a múlttal nézhetnénk szembe, hanem önmagunkkal is. Az idő azonban nem szabadíthat fel minket önnön személyiségünk börtönéből.
Mert onnan nincs menekvés.”
Ismeretlen
Idézet – 2009.01.15.
Január 15, 2009 at 08:39 (Uncategorized)
Tags: csodás, ember, emlék, férfi, felejtés, kitaszított, múlt, nyár, nő, szegény, szenvedés, szerelem
“- Felejtsd már el! – mondják, ha látják, hogy rám törnek az emlékek, amelyek egy csodás, tiltott szerelmes nyárra s az a-miatti szenvedésekre mutatnak. Nem tudják, hogy ha elfelejteném az olyan lenne, mintha meg sem történt volna, s én azt nem akarom. Szegényebb lennék nélküle, bár kitaszított lettem miatta.”
Ismeretlen
Minden napra 1 idézet – 2008.12.05.
December 5, 2008 at 08:04 (Uncategorized)
Tags: Angel of Dreams blog, újrakezdés, bizonytalanság, biztos, döntés, előre, hiba, jövő, kudarc, múlt, siker
“Azt hiszem, a sikeres embert mindössze az különbözteti meg a sikertelentől, hogy tudja, mikor van az a pont, amikor a dolgokat meg kell fogni, és mikor az, amikor el kell őket engedni.
Sok ilyen elhibázott lépés vezet a totális kudarchoz, és sok, jó időben, jó helyen meghozott döntés eredményez sikeres pályát.
Az emberek nagy része se hivatalos körülmények között, se pedig a magánéletben nem tudja megállapítani, mikor van az a fordulópont, amikor ha tovább feszíti a húrt, elveszít mindent. Többek között a saját lelki stabilitását is.
Ebből lesz aztán az utólag megbánt újrakezdés vagy szakítás, felmondás, összeveszés, totális hídégetés.
Minden nagy változás után bolyongunk kicsit. Bizonytalan, óvatos léptekkel tipegünk előre az új élet ingoványos, ismeretlen talaján. Ekkor még utánunk lehet nyúlni, sőt, talán kicsit vágyunk is rá, hogy visszarántsanak minket, mert a szabadság levegője metszően hideg, a vándorlás magánya pedig ijesztő, még akkor is, ha tudjuk, hogy csupán átmeneti.
…de a legtöbb esetben nem nyúl utánunk senki, vagy nem akkor, amikor még lehetne. Általában már rég megtaláltuk a helyünket az univerzum új, megváltozott rendjében, mire az a másik ráébred, hogy mégis kellünk.
De akkor már késő. És talán jobb is így. Ha nincs, ami visszahúzna, könnyebb menni. Hiszen sose lehet tudni, hogy egy befogadó, szerető közeg otthonos melege hívogat minket, vagy a pokol pusztító lángjának csalóka forrósága.
Ha egyszer már meghoztad a döntést, és elindultál, jobb, ha többé nem fordulsz hátra, nem nézel vissza. Az út előre visz.”
Angel of Dreams blog
Minden napra 1 idézet – 2008.11.24.
November 24, 2008 at 08:30 (Uncategorized)
Tags: érzés, egyedüllét, ember, emlék, HamiaLinda, hiányérzet, magány, múlt
“Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat. De azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát.
Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt. A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül… váratlanul.”
HamiaLinda
Minden napra 1 idézet – 2008.11.18.
November 18, 2008 at 08:36 (Uncategorized)
Tags: egy, jó, jövő, jelen, kínai, múlt, minden, nap, Unmon. Yunmen, valóság
Minden nap jó nap
Unmon azt mondta tanítványainak:
- Nem kérdezlek benneteket az elmúlt 15 nap felõl, de mi lesz a következõ 15 nappal?
Mivel senki sem válaszolt, ismét megszólalt:
-Minden nap jó nap.“Minden nap jó nap” – egy egyszerû állítás, de valójában kevesen értik.
A “jó nap” nem kellemes vagy kellemetlen napot jelent.
Nem relatív, hanem az abszolút értelemben vett napot jelenti.
A ma abszolút; ma csak egyszer van, többé nem lesz.
Minden nap friss és új, éppen úgy mint az élet.
Minden nap jó nap, de a jóság nem saját magunk erénye.
Eredendõen jó, abszolút értelemben – esik vagy süt,
háború van vagy béke, betegség vagy egészség.A múlt csak emlék, a jövõ csak remény.
A ma valóság.”
Unmon
Minden napra 1 idézet – 2008.10.07.
Október 7, 2008 at 04:58 (Uncategorized)
Tags: ígéret, új, ember, emlék, holnap, jövő, könyv, lehetőség, múlt, régi, regenylapok.blogter.hu
“Ígéret
Mostanában minden nap egy ígéret. Hogy valami történni fog velem. Olyasmi, amiben szívesen veszek részt, amely örömteli, amelyben izgalom van. Látszólag, életrajzilag semmi sem változott. Mégis más – a napok óta nagyon rövid – éjjeli alvás után elkezdeni a napot.
Az érzés nem új, és nyilván rettentő közhelyes is, naponta százezrek, milliók ébrednek így. De százezrek és milliók ébrednek úgy is, hogy már minden olyan minek. Az elmúlt éveimben ez a minek uralkodott. Ma az ígéret szava van helyette. Amelyben még nincs semmi bizonyosság, nincs komfort, nincs biztonság, nincs kényelem és nincs unalom sem. Csak egy lehetőség van, a közös játék, a játszma izgalma, ahogyan közeledünk, távolodunk, keringünk, felmérjük, kik vagyunk és ki a másik.
Amikor felismertem ezt az érzést, visszanéztem a korábbi hasonló élethelyzeteimre. Van olyan ígéret, amely nem valósult meg. Ha végiggondolom, a legtöbbnél már nem is bánom, hogy nem. Amikor a kíváncsiság és az érzelem kihuny, tisztábban látom, hogy mit veszítettem. És a mérleg néha átbillen. Nyereséggé válik, ami pótolhatatlan veszteségnek tűnt nem is oly régen.
Van, ami persze így is veszteség marad. De már nem ígéret semmiképp. Ha holnap betoppanna, hogy itt vagyok, kezdjük újra, nem tudnék vele mit kezdeni. Az ember nem könyv, hogy félrerakjuk, és máskor folytassuk. Többszáz oldal hiányzik már a történetből, és ha holnap újra olvasni kezdenénk, már nem értenék semmit. A tisztes földesúr időközben meghibbant és szélmalmok ellen vágtáz. Vagy épp fordítva. De mindenképp más, már nem ígéret, hanem emlék.
Ez most egy új könyv. Nem felejtem persze mindazt, amit eddig elolvastam. De más a szerző. Más most a cselekmény. Más olvasási stratégiákat vár. Persze ezt is balról jobbra, betűről betűre olvasom, de nem lehetek mégsem rutinos, nem várhatom ugyanazt a végén. Csak figyelnem kell, lapozni néha és várni a következő sort, oldalt, hogy mit hoz majd. A műfajt sem ismerem még, hogy egészen őszinte legyek.
Most erre fogok figyelni. Minden más alaplángon marad, csak ez a fontos igazán. Ennyit megérdemel. És én is ezt érdemlem most.”
regenylapok.blogter.hu
Minden napra 1 idézet – 2008.08.27.
Augusztus 27, 2008 at 06:19 (Uncategorized)
Tags: felismerés, Idézet, múlt, zorán
“Egyszer rájövünk, hogy lett volna szebb.
Egyszer egész biztosan rájövünk, hogy lett volna bölcsebb, de most már van, így ahogy van és, ha rossz is, hát így tudtam legjobban.
Tán holnap jobban játszanám és szebben, szebben mondanám.
De ez már így marad.”
Zorán
