Idézet – 2009.06.21.

“Néha az ember előre tudja a történetet, néha azonban menet közben találja ki, és sejtelme sincs, hogyan fog végződni. Minden megváltozik, ahogy előre haladunk. Ez az a mozgás, amely megteremti a történetet. A mozgás néha olyan lassú, hogy nem is látszik mozgásnak. De mindig van változás, és mindig van mozgás. “
Hemingway

Idézet – 2009.06.11.

„Egy nyugodt helyet
Mondd meg, hol találsz
Ha eljön majd, akire vársz?
Úgyis megjutalmaz a holnapod,
Akiért küzdöttél, végre megkapod.

De mikor élhetsz újra gondtalan,
Ha időd túl kevés,
Gyorsan elrohan.

Minden elhalkul, ha egyszer eltűnünk.
Semmivé lesz, amit gyűjtögettünk.
Pedig hányszor összekaptunk miatta,
Látod, semmi se múlt volna rajta.

Egyszer eltűnünk, és semmink se lesz.
Amit gyűjtögettünk, mind odavesz.
Pedig hányszor összekaptunk miatta,
Látod, semmi se múlt volna rajta.

S ha végül minden összejött neked,
A sikerre jól vigyázz, könnyen elveszítheted.
Majd rájössz te is egyszer talán,
Az a fontos, mit hagysz magad után.
Mert akkor is fújnak még a szelek,
Mikor nem leszünk, csak apró porszemek.”
Magna Cum Laude: Eltűnünk

Idézet – 2009.06.10.

“Délután négykor, negyvenfokos napsütésben, világítani kezd a Mátyás-templom vajsárga tornya. A fény kiemeli a teret és a tornyot a múltból. A Vár utcái kihaltak, mintha az imént takarodott volna ki a török. Csak a kelmefestő ballag erre s egy sánta ékszerárus. Az ablakok csukott redőnyei mögött fehér bőrű hölgyek álmodnak a szabadítóról. Mindebben, a térben, az izzó kőtoronyban, van valami mély és kegyetlen. A végzet, a régi nap és a régi kövek pillanata ez. Iparkodjunk élni.”
Márai Sándor: A torony

Idézet – 2009.05.18.

“Semmitől nem fut úgy az idő, s nem rövidül meg úgy az út, mint ha valamilyen gondolat lenyűgözi egész mivoltát, egész lelkét annak, aki gondolkodik. A külső lét ilyenkor szinte alvás csupán, s ennek az alvásnak álma az a bizonyos gondolat. Hatására az idő elveszti tartamát, a tér elveszti kiterjedését. Elindulunk valahonnan, megérkezünk valahová, csupán ennyit tudunk. Bejárt utunkból az emlékezet csak valamiféle homályos ködöt fogad be: számtalan elmosódó kép úszik benne, fák, hegyek, tájak.”
id. Alexandre Dumas: A három testőr – részlet –

Idézet – 2009.03.20.

„…Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
S mint fán se nő egyforma két levél,
A nagy időn se lesz hozzá hasonló.”
Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd – részlet -

Idézet – 2009.03.05.

“Tudod, mi olyan szép itt? Nézd: ahogyan sétálunk, a homokban hagyjuk a cipőnk nyomát, itt maradnak, szépen kirajzolódnak. De holnap, amikor felkelsz és végignézel ezen a hosszú parton, semmit sem látsz, sehol egyetlen nyom, jel. Éjjel a tenger elmossa. A tenger mindent elrejt. Mintha soha senki nem járt volna itt. Mintha mi sem léteztünk volna. Ha van hely a világon, ahol arra gondolhatsz, milyen semmi vagy, hát ez itt olyan. Már nem föld és még nem tenger. Nem ál-élet, de nem is valódi. Idő. Múló idő. És kész.”
Alessandro Baricco: Tengeróceán c. könyv – részlet -

Idézet – 2009.03.03.

“Csak úgy kerülheted el azt, hogy nyomorúságosnak érezd magad, ha nincs elég időd töprengeni, boldog vagy-e vagy sem.”
George Bernard Shaw

Idézet – 2009.03.02.

“Sok idő és magános óra tanít meg reá, hogy örökké erről van szó, férfi és nő, barátok, világi kapcsolatok, minden ezen múlik: ezen a másféleségen, mely két pártra szakítja az emberiséget. Néha már azt hiszem, csak ez a két párt van a világon, s mindenféle változata ennek a másféleségnek, az osztálykülönbségek, a világnézeti, hatalmi árnyalatok, mindez csak e másféleségből következik.S mint ahogy csak az egyféle vércsoporthoz tartozó emberek tudnak egymásnak a veszély pillanataiban segíteni, mikor vérüket adják embertársuknak, kinek rokon a vérképlete, úgy a lélek is akkor tud csak segíteni egy másik léleknek, ha nem “másféle”, ha szemlélete, meggyőződésnél is titkosabb valósága hasonló. Mert mindig a “másfélé-t” szeretjük, őt keressük, az élet minden helyzetében és változatában…tudod-e már? Az élet legnagyobb titka és ajándéka, ha két “egyféle” ember találkozik. Oly ritka ez, mintha a természet erővel és fortéllyal akadályozná meg ezt az összhangot – talán, mert a világ teremtéséhez, az élet megújulásához szüksége van a feszültségre, mely az örökké egymást kereső, ellentétes szándékú és ütemű emberek között keletkezik.”
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek – részlet -

Idézet – 2009.02.12.

“Az idő folyama falak közé zár minket, melyek nem téglából, hanem elveszett reményekből és szunnyadó tragédiákból épülnek fel. Mekkora lenne, ha esélyt kaphatnánk visszatérni! Hatalmas! Mert nemcsak a múlttal nézhetnénk szembe, hanem önmagunkkal is. Az idő azonban nem szabadíthat fel minket önnön személyiségünk börtönéből.
Mert onnan nincs menekvés.”
Ismeretlen

Minden napra 1 idézet – 2008.12.08.

“Tudd, hogy szavadat félreérthetik. Olykor tetteidet is. A félreértés épp úgy hozzátartozik az emberhez, mint fához a levél, tengerhez a víz, törzshöz a kar, fejhez a gondolat. A félreértés oly természetesen jár-kel a világban, mintha együtt született volna a megértéssel. Ne magyarázkodjunk, ne szépítsük a történetet. Az igazság aranyból van és kiállja az idő próbáját.”
Tatiosz

« Régebbi bejegyzések

Follow

Get every new post delivered to your Inbox.