“Ha a szülő üzleti befektetésnek tekinti a gyereknevelést, a legnagyobb mértékben pórul jár. Ha úgy gondolja, hogy minél több gyereket nevel, mint a malacnevelésből, meglesz idővel az a haszna, hogy mikorra erői elmúlnak s maga szorul eltartásra, akkor a gyermekek… Vagy pláne, hogy a gyermekei erőtartalékát akarja a maga céljaira felhasználni, ha majd megnőnek? Vagy csak az is, ha bármiképpen, nemcsak üzletileg, tehát nem pénzben kifejezhető módon, de érzelmileg akar hasznot, például ideái tovább plántálásában, vágyálmainak kiélésében – akkor is a legnagyobb mértékben pórul jár. (…) A gyerek mindennap kifizeti saját magát. A szülő egy főkönyvi lapot tart a gyermeke számára: egyik oldalon beírja, amit ráköltött s amit rápazarolt, a másik oldalon felrója, mit vár ezért viszonzásul. Az én tanácsom az, s én amennyire emberileg lehetséges, ezt végre is hajtottam: a szülő mindennap zárja le a számadást, írja be egyenlegül, hogy: van gyermeke. Ez az öröm mindent ki kell, hogy fizessen.”
Móricz Zsigmond
Idézet – 2010.04.04.
Április 4, 2010 at 04:48 (Uncategorized)
Tags: öröm, gyermek, Móricz Zsigmond, számlák, szülők
Idézet – 2010.03.05.
Március 5, 2010 at 05:00 (Uncategorized)
Tags: gyermek, nem tulajdon, Papírsárkányok
“A gyerekek nem kifestőkönyvek. Nem színezheted ki őket a kedvenc színeiddel.”
Papírsárkányok
Idézet – 2010.02.02.
Február 2, 2010 at 06:14 (Uncategorized)
Tags: élet, önálló, egyedül, féltés, gyermek, Szilvási Lajos
“Mindenki félti a gyerekeit. Aztán mégis őrizetlenül nő fel valamennyi. Az élet ilyen.”
Szilvási Lajos
Idézet – 2009.09.19.
Szeptember 19, 2009 at 11:07 (Uncategorized)
Tags: boldog emlékek, gyermek, Kathy O'Beirne, normális fájdalmak
“Egy gyereknek boldog emlékekre van szüksége, hogy ellensúlyozza a felnőtté válással járó normális fájdalmakat.”
Kathy O’Beirne
Idézet – 2009.09.02.
Szeptember 2, 2009 at 20:19 (Uncategorized)
Tags: Baán Tibor, gyermek, szerelmünk, visszhang
“Szerelmünk visszhangja a gyermek.”
Baán Tibor
Idézet – 2009.06.03.
Június 3, 2009 at 08:13 (Uncategorized)
Tags: apának lenni, ártatlanság, élet, írás, boldog, boldoggá, boldogság, ember, gyökértelenség, gyermek, kegyetlen, Laurent Maindon, pillanat, szép, szülő, szomorúság, tapasztalat, táj, teljesség, város inspirál, zene
“Mi tesz téged boldoggá?
Az utazás. Amikor nincs speciális célom, csak felszívódom a tájban, egy város forgatagában, megpróbálva elfelejteni, ki is vagyok. Hagyom, hogy a hangok, zörejek, színek inspiráljanak. Ez az, amire az embernek szüksége van, ha külföldre utazik. Abszolút szükségét érzem, hogy rendszeresen, újra meg újra megtapasztaljam a gyökértelenséget. Ez az egyik dolog, ami boldoggá tesz. A másik: apának lenni. Rájönni arra, hogy nem tudsz semmit, ha egy gyerekre nézel. Azt érzed, sokkal több ő, mint te vagy. Több ártatlanság, tisztaság, valami, amit mi már elveszítettünk a neveltetésünk, a társadalmi kapcsolataink, a tapasztalataink halmozódása révén. Öt-hatéves korunkig még megvan bennünk, s ez annyira szép – és ugyanakkor annyira kegyetlen.
Ugyanígy, mindennek, ami boldoggá tesz az életben, két oldala van: a boldogság és a szomorúság. Mindig összekapcsolódik a kettő. A szerelem, az élvezet esetében is ugyanabban a pillanatban, amikor boldog vagyok, szomorúságot is érzek. De nem is lenne lehetséges boldognak lenni, ha nem ismernéd a szomorúságot.
Mi tesz még boldoggá? Tengeri gyümölcsöt enni a tengerparton. Zenét hallgatni.
Emberekkel találkozni, és hagyni időt arra, hogy megosszuk az érzéseinket, tapasztalatainkat, gondolatainkat – egy újabb forrása a boldogságnak.
[...]
Az írás is ilyen. Főleg verseket írok, néha novellát. Mint egy mentális rágógumi, növekszik bennem, feszítenek belülről a szavak, és egyszer csak érzem, hogy írnom kell. Néhány perc alatt történik, és megszületik a rendezett teljesség. Néhány órával azelőtt nem tudod, hogy mindez lehetséges. Olyan, mint a szeretkezés, nagyon intenzív. És annyira szomorú vagy, amikor kész, leírtad, vége.”
Laurent Maindon
Idézet – 2009.05.12.
Május 12, 2009 at 14:38 (Uncategorized)
Tags: értelem, érzékszerv, belső, benső, egészséges, gesztus, gyermek, hajlam, harag, hatás, jó, jóság, képesség, környezet, lélek, lényeg, magatartás, rossz, Rudolf Steiner, szülő, szellem, tanár, tanítás, tanul, tévhit, test, tudás
„Nem az számít, hogy mit mondanak, mit tanítanak a gyermeknek. Csak az számít, hogy Önök maguk milyen emberek, hogy jók-e és megnyilvánulásaikban ezt a jóságot fejezik ki, vagy rosszindulatúak és haragos természetűek, és gesztusaikban ez tükröződik-e. Amit saját maguk tesznek, az a gyermek bensejében tovább él. És ez a lényeg. Az egész gyermek olyan, mint egyetlen érzékszerv, minden hatásra reagál, amit emberek váltanak ki belőle. Ezért fontos eloszlatni azt a tévhitet, hogy a gyermek értelmével tanulja meg, mi a jó és mi a rossz… hanem igenis tudnunk kell, hogy minden, amit az ember egy gyermek közelében tesz, az szervesen beépül a gyermek testébe, lelkébe, szellemébe. Hogy egész élete egészséges lesz-e vagy sem, attól függ, hogyan viselkednek a közelében. A hajlamok és képességek, melyek kifejlődnek a gyermekben, mind attól függnek, milyen magatartást lát maga körül.”
Rudolf Steiner
Idézet – 2009.05.09.
Május 9, 2009 at 14:28 (Uncategorized)
Tags: adomány, érzés, ösztön, beszéd, cél, eltérő, emberség, gyermek, képesség, konfliktus, lélek, lelkiismeret, nevelés, Selma H. Fraiberg, szülő, szeretet, szimbólum, tulajdonság, velünk született
„Megtudtuk, hogy az »emberinek« nevezett lelki tulajdonságok nem tartoznak a velünk született képességek közé, az állatok sajátosságaitól eltérően nem ösztönösek, nem szerezhetők meg pusztán érzéssel. Az emberi intelligencia, amely messzemenően szimbólumok, különösen a beszéd használatától függ, nem egyszerűen valami magasabb szellemi és hangképző szerveződés terméke: ezt csak a szeretet legkorábbi kötelékei révén szerezzük meg. Önmagunkról mint emberi lényekről való tudomásunkat, az »én« fogalmát, a személyes azonosságot, emberségünk valódi középpontját, a gyermek és szülő közti korai kapcsolatban nyerjük el. Az ember győzelme ösztönös természete fölött, az ösztönök korlátozására, tiltására, sőt elfojtására való készsége – ha fontosabb emberi célokkal kerülnek konfliktusba – szintén tanulás eredménye, a szeretet segítségével szerzett teljesítmény. Még a lelkiismeret, az emberi fejlődés legértékesebb teljesítménye sem velünk született adottság – ezt minden szülő tanúsíthatja -, hanem a szülői szeretet és nevelés adománya.”
Selma H. Fraiberg
Idézet – 2009.05.03.
Május 3, 2009 at 14:00 (Uncategorized)
Tags: elengedés, elfogadás, gyermek, nevelés, Rudolf Steiner, szabadság, szeretet, tisztelet
“A gyermeket tiszteletben kell fogadni, szeretetben kell nevelni és szabadságban kell elbocsátani.”
Rudolf Steiner
