“Nem haragszom soha az emberekre, ha másképpen vallják a dolgokat, mint én, mert tudom, hogy az ő igazságuk is éppen olyan igazság a maguk szempontjából, akár az enyém. (…) Az élet sok apró igazsága között talán nem is az igazság a fontos. Hanem a békesség, mellyel megszorítjuk egymás kezét az igazság fölött.”
Wass Albert: A titokzatos őzbak – részlet –
Idézet – 2010.02.17.
Február 17, 2010 at 05:00 (Uncategorized)
Tags: A titokzatos őzbak, élet, én, békesség, egymás kezét, ember, fontos, igazság, te, wass albert
Idézet – 2009.06.30.
Június 30, 2009 at 08:50 (Uncategorized)
Tags: élet, érezni, így teljes, Carl Gustav Jung, fontos, hallatlan, meg nem magyarázható, nem tudható, titok, titokzatos világ, várakozásnak megfelelő, váratlan, véletlen
“Fontos, hogy legyen valamilyen titkunk, és sejtsük, hogy van nem tudható dolog is. Ez némi személytelenséggel, egyfajta numinózummal tölti be az életet. Aki sohasem tapasztalta, fontos dolgot mulasztott el. Kell az embernek éreznie, hogy egy bizonyos tekintetben titokzatos világban él, amelyikben megeshetnek és megtapasztalhatók soha meg nem magyarázható dolgok is, nemcsak olyanok, amelyek a várakozásnak megfelelően történnek. Beletartozik ebbe a világba a váratlan és a hallatlan. Csakis így teljes az élet.”
Carl Gustav Jung
Idézet – 2009.06.15.
Június 15, 2009 at 18:19 (Uncategorized)
Tags: élet, elhibázott, emberség, fontos, hangyaboly, lépés, odafigyelés, semmiség, törödés, világ, wass albert
“Lépett már hangyabolyba? A maga számára nem jelent sokat. Csupán egy elhibázott lépés. Mindössze valami puha a lába alatt, amit a következő másodpercben már el is felejt, ahogy halad tovább a maga útján. De a hangyák, azok nem tudják elfelejteni. Az ő számukra egy világ dőlt össze.”
Wass Albert
Idézet – 2009.05.14.
Május 14, 2009 at 09:29 (Uncategorized)
Tags: Carrie Bradshaw, elvisz, ember, fontos, fordulat, izgalmas, kapcsolat, kérdés, megszokás, saját magunk, Szex és New York, távlat, váratlan, visszahoz
“Aznap az emberi kapcsolatokról elmélkedtem. Vannak olyanok, amelyek új távlatokat nyitnak meg; olyanok, melyeket megszoktunk és szeretünk… ez jó; aztán, amik egy csomó kérdést vetnek fel. Vannak, amelyek váratlan fordulatot vesznek; és vannak, amelyek messze visznek onnan, ahonnan indultunk. Sőt, olyanok is, amelyek visszahoznak.
De mind közül a legizgalmasabb és legfontosabb az, amit saját magunkkal tartunk fenn.”
‘Carrie Bradshaw’
Idézet – 2009.04.09.
Április 9, 2009 at 09:34 (Uncategorized)
Tags: újrakezdés, ember, fontos, gyávaság, hazugság, helyzet, kapcsolat, Popper Péter, tisztesség, vállal
“Egy emberért mindent vállalni kell. Egy helyzetért nem. Amíg számunkra egy ember fontos – addig mindent vállalnunk kell érte, és megéri. Ez igazi vállalás. Amikor nem az ember a fontos, hanem a helyzet megtartása: a lakás, a szociális és anyagi biztonság, a látszat, a környezet véleménye – akkor már megalkuvásról van szó. Ez is elvállalható, de csak őszintén, legalább önmagunk előtt. Ne csapjuk be magunkat ürügyekkel: a gyerekek érdekével, erkölcsi aggályokkal, a kímélettel. Gyávaságunk az újrakezdésre, félelmünk a változásoktól és az egyedül maradástól nehézzé teheti az együttélést, de fenntarthatja. Azonban hazugságra nem lehet alapozni tisztességes kapcsolatot: biztosan összeomlik.”
Popper Péter
Minden napra 1 idézet – 2008.11.25.
November 25, 2008 at 07:30 (Uncategorized)
Tags: öröm, együtt, együttérzés, empátia, fontos, gyógyítás, hallgatás, Jókai Anna, megértés
“Nagy különbség van a részvétlen némaság és az együtt érző meghallgatás között. A modern ember egyik legnagyobb keserve, hogy nincs hol, nincs kinek a batyuját kiteregetni. Ezért olyan keresettek a pszichiáterek, akik türelmes, fizetett szak-meghallgatók, s olykor nem is tesznek mást, csak hagyják, hogy a páciens alaposan kibeszélje magát, s már ezzel is gyógyítanak. Holott egymás orvosai lehetnénk – egy kis szeretettel, empátiával, valódi és nem színlelt érdeklődéssel embertársunk személye iránt. Megérinteni a remegő kezet, elmélyedni a repdeső tekintetben, azt sugallni: „Most te, egyedül te vagy a fontos”, s lenyugtatni a zaklatott lelket, azáltal, hogy osztozunk vele… Örömben együtt lenni? Az se könnyű, irigység nélkül együtt nevetni, akkor is, ha nekünk magunknak éppen kevés okunk van a derűre…”
Jókai Anna
Minden napra 1 idézet – 2008.11.05.
November 5, 2008 at 08:33 (Uncategorized)
Tags: érezni, figyelni, fontos, hallani, Khjence rinpocse, látni, lényeg, tudni
“Minél jobban odafigyelsz, annál többet hallasz,
minél többet hallasz, annál mélyebben értesz.”
Khjence rinpocse
Minden napra 1 idézet – 2008.10.03.
Október 3, 2008 at 06:49 (Uncategorized)
Tags: békesség, boldog, fontos, ház, kicsi, kunyhó, Magukrahagyatottak, nagy, szeretet, wass albert
“Csak mentem Erzsike mellett, és nézegettem az alacsony házakat az utca két oldalán, és arra gondoltam: nálunk nagyobb házakban laknak az emberek. Meg is mondtam ezt Erzsikének, mire nagyapa hátrafordult, rám nézett, s még ma is hallom a hangját, ahogy mondta: ‘A szeretet és a békesség, fiam, a legkisebb kunyhóban is elfér. Nem mindég a nagy házakban élnek boldog emberek.’ “
Wass Albert
Minden napra 1 idézet – 2008.09.16.
Szeptember 16, 2008 at 06:32 (Uncategorized)
Tags: adni, akarom, én, fontos, lenni, reményik sándor
“Akarom: fontos ne legyek magamnak.
A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon.
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.
Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.”
Reményik Sándor: Akarom
