Amátirë

“Így hangzik Hermész Triszmegisztosz Smaragdtáblájának ismert mondata:

‘Ahogy fent, úgy lent.’

Ez a mondat – teljes mértékben megértve – rendkívül sűrített formában tartalmazza a sors minden törvényszerűségét. Azt jelenti: nincsenek okok, nincsenek vétkesek; csakis egyidejűség, szinkronicitás létezik. Valmi bekövetkezik, fent éppen úgy, mint lent.

Bővebb értelmezésben így is mondhatjuk:

‘Ahogy nagyban, úgy kicsiben.
Ahogy a világban, úgy az emberben.
Ahogy az emberben, úgy a világban.
Ahogy a részben, úgy az egészben.
Ahogy az egészben, úgy a részben.’

Minden mindig mindenben megmutatkozik. Bárhova nézünk is a világban, mindenben megmutatkozik, hogy kik vagyunk.
Az ‘Én’ és a ‘Világ’ szerkezetét tekintve azonos. A világban csak azt találom meg, ami összhangban áll velem. Megszemléljük a világ egy apró részét, hogy azon keresztül bepillanthassunk belső világunkba. Megtanuljuk megfejteni a hasonlatok világát, azaz a világ történéseit. Minden fa, minden bokor, minden állat, minden ember, minden munkahely, minden betegség, minden helyzet, amelybe utunk során belekeveredünk egy-egy lehetőség önmagunk megismerésére. Valahányszor nem értünk valamit a világban, magunkat sem értjük.
A világ tükör, és mi magunk vagyunk, amit visszatükröz.
Csak saját magunkat és semmi mást.

A bátrak újta ez, hisz szembesülnünk kell mindazzal, amit nem szeretünk a világban, tehát önmagunkban sem. Dönthetünk úgy, hogy elfordulunk tőle, de számíthatunk rá, hogy mindaddig felbukkan életünkben, míg azt nem mondjuk: igen, ez is én vagyok.
Legfontosabb feladatunk abban áll, hogy meglássuk önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk.
Hogy emberek legyünk.”
Kajtár Krisztina – Peter Orban írásaiból –