Idézet – 2009.01.01.

Január 1, 2009 at 21:16 (Uncategorized)
Tags: élet, én, érzés, blog, ember, másik, megismerés, te, Tidan, titok, őszinteség

“Nem tudom ti hogy vagytok vele, de engem jelen pillanatban – bármennyire is azt hittem még tíz perce – nem csak az alvás érdekel. K*****a foglalkoztat a kérdés ugyanis, hogy miért merik kijelenteni az emberek hogy ismernek valakit, vagy ha ki nem is jelentik, akkor miért hiszik azt, hogy tudják mit érez valaki más (ami egyébként az ismeretséggel azonos), mikor a legtöbben a saját érzéseiket sem értik. Nem értem, hogy miért következik a leesés a felugrásból, éppen ezért szeretném veletek megosztani a véleményem az ismeretségről.

Ha valakit ismersz, az ismer téged. Ha valakit ismersz, nem feltétlenül köszönsz neki. Ha valakit ismersz, tudod, hogy mikor van baj. Ha valakit ismersz, tudod, hogy mindig baj van. Ha valakit ismersz, érzed a hideget. Ha valakit ismersz, akkor nem érhet meglepetés. Ha valakit ismersz akkor nem kell boldognak lenned. Valakit megismerni jóval több időbe telik, mint amennyit éltem. Ha valakit ismersz tudod, hogy nem boldog. Ha valaki azt hiszi, hogy ismer, az ostoba. Soha, soha nem ismerhetsz meg valakit. Soha nem lesz veled őszinte senki. Megpróbálhatod megérteni a sorok közötti összefüggést, a szöveg gondosan megtervezett vázában a történetet, de ismeret nélkül nem megy. Soha nem fogod megérteni a szöveget, és valószínűleg nem is fog érdekelni. Mély, és kemény érzelmek azok, amik az ismerethez kellenek. Hideg a szív, ha az ismeret elbújik. Nem találjuk meg a tér és idő börtönében az ismeretet. A titkok örökké megmaradnak, hisz senki nem ismer. Soha nem lesz vége.

Csak vázat kaptok, hogy könnyebb legyen.”
http://tidan.blog.hu

Külön köszönet Tidan-nak a személyes hozzájárulásért

Bónusz: a 16 éves szerző egyik kommentje a fenti bejegyzéshez: “Magadat ezzel szemben jóval könnyebb kiismerni,
csak menni kell és nem félni.”